Billy, a kecske átka

Curse of the Billy Goat

2021. július 06. - tm.mike

Előszó

Amikor 1945-ben a Chicago Cubs elvesztette a World Series-t, még senki sem gondolta volna, hogy 71 év böjt következik. Talán még maga William Sianis sem gondolhatta komolyan, hogy amit rászór a csapat akkori tulajára és a Cubs játékosaira az egy emberöltőnyire valóság marad és megpecsételi egy egész város hétköznapjait. Az élet viszont úgy gondolta, hogy enged egy irracionális helyzet okozta átoknak és megbosszulja az öreg Wrigley tettét. A következőkben bemutatom a Cubs korai éveit, majd részletesen elemzem az 1945 után történt hosszú, éhínséges időszakot egy kecskével és egy átokkal a középpontban.

Korai évek

1876 és 1945 között a Chicago Cubs-ot (korábban White Stockings, Colts és Orphans) az egyik legsikeresebb csapatként tartották számon. 5475 győzelem mellé 4324 vereség párosult, ami .559-es átlag. 51 alkalommal zártak pozitív mérleggel és 16 esetben harcolhattak a végső győzelemért. Az 1945-öt megelőző években összesen kétszer nyertek World Series-t és hatszor bajnokságot. 1945-ben aztán a World Series és a Cubs hosszú időre elbúcsúzott egymástól. A 45-ös nagydöntő után egy kérdés maradt már csak: "Na, most mégis ki bűzlik!?"

1945 Október 6.

Noha a sikertelenség 108 évre nyúlik el, az átok maga „csak” 71 éves. A Cubs éppen a Tigers-szel meccselt a World Series-ben, amikor Október 6-án 2-1-es Chicago-i vezetésnél (9-0, 1-4, 3-0) a széria a Wrigley Field-re érkezett. A "Szeles város" lakói baseball lázban égtek, mindenki a Cubs-ra volt kiváncsi, mindenki őket várta és a város megindult a Wrigley-re. Többek között a hatalmas Cubs drukker: William "Billy Goat" Sianis-szal, aki a Billy Goat Tavern alapítója és tulajdonosa volt. Sianis két jegyet vett a mérkőzésre miután úgy gondolta, hogy hőn szeretett kabalája a kecskéje szerencsét hozhat a csapatnak. A beléptetésnél azonban el is kezdődtek a problémák. Az Andy Frain nevezetű biztonsági cég emberei nem engedték be őket, mondván, hogy állat nem tartózkodhat a park területén. Billy Goat olyannyira mérges lett, hogy a szóváltásba már a Cubs tulajának: P.K. Wrigley-nek is be kellett csatlakoznia. A főnök utasításba adta a security tagjainak, hogy engedjék be Billy-t, de a kecskét ne. Billy Goat ezt nehezményezte és megkérdezte, hogy a kecskét ugyan miért ne? Wrigley válasza erre mindössze annyi volt, hogy "Mert a kecske bűzlik." A legenda szerint erre Billy felcsapta kezeit és a következőket mondta: " A Cubs nem fog többet nyerni. A Cubs mindaddig nem fog World Series-t nyerni, amíg a kecskét be nem engedik a Wrigley Field-re." Ezután Sianis elhagyta a stadiont és annak környékét, a Cubs pedig hivatalosan is megátkozódott. A következő négy hazai mérkőzéséből csak egyet tudott megnyerni a Chicago-i csapat és elbukta a World Series-t. Miután P.K. és a csapat fejet lehajtva haza vonult, William Sianis ismét megjelent és tett még egy lépést afelé, hogy neve örökre a történelembe íródjon. A kocsmatulajdonos táviratot küldött a csapat tulajdonosának amiben mindössze ennyi szerepelt: "Na, most mégis ki bűzlik!?"

Érdekesség, hogy a hatodik meccs amit még megtudott nyerni a Cubs, a mai napig a 10. leghosszabb mérkőzés a nagydöntők során a maga 12 inningjével.

1946-2003

Az elkövetkező 20 évben - Sianis haláláig - soha nem végzett ötödiknél jobb helyen az NL-ben a Cubs. Ezidő alatt kialakult a csapatról a "Szerethető vesztesek" képe és a World Series gondolata is csupán már csak egy puszta álom lehetett a Michigan partiaknak. Mottójuk sem volt más, mint, hogy "Majd jövőre..."

1946 és 2003 között 4250-4874 volt a franchise győzelem-vereség mutatója, ami mindössze .466-os átlagot jelentett. Ezalatt a hosszú évek alatt mindössze 15 szezon után tudtak csak pozitív mérleggel zárni, ebből pedig csupán 3 évben zártak az NL élén. Azonban azokból sem volt köszönet: 4 rájátszás szériából (1984, 1989, 1998 és 2003) összesen egy sorozatot tudtak csak elhódítani. Fortunával nem tudott mit kezdeni Chicago és elátkozott csapat maradt továbbra is.

curse-of-the-billy-goat-ron-santo-1969-black-cat-min.jpg

Sianis halála és az utókor

1969-ben, egy évvel halála előtt Sianis végül már elégedettnek érezte magát és feloldotta az átkot, azonban úgy fogalmazott, hogy “a kecske keserű maradt.”

Az átok Sianis életében, de azután is kísértette a csapatot. Sok emlékezetes jelenettel tarkítva kaptak ki és maradtak le a rájátszásról vagy zúgtak abból ki. Álljanak itt most a legérdekesebbek.

1969-ben meccselt kritikus helyzetben a Mets-cel a Cubs, mikor egy kóbor fekete macska sétált el a kapitány: Ron Santo előtt a kispadnál. Végül a "Miracle Mets" behúzta az újonnan alakult NL East-et és a World Series-t is.

1984-ben 1945 után először játszott a rájátszásban a Chicago. Az első két meccsen ugyan még az Illinois-i srácok nyerték a Padres ellenében, azonban az 5 mérkőzéses széria ötödik meccsén Leon Durham vizes kesztyűjén átcsúszott a labda, amivel négy pontot vitt be a San Diego és nem csak a találkozót de a szériát is elhódította.

Nem mindig a csapat szívott, volt olyan is, hogy egy ex-játékos nem tudott szabadulni az átoktól:

1986-ban miután hét szezont lehúzott Chicago-ban, Bill Buckner Boston-ba tette át a székhelyét. A Red Sox ekkoriban szintén elátkozott csapatnak volt nevezve, hiszen 1918 óta nem nyertek nagydöntőt. 86-ban viszont odaért a csapat a WS-be. A hatodik meccsre 3-2-es Boston-i vezetéssel szaladtak ki a csapatok, azonban a mérkőzés egy nem várt dologról vált híressé: Bill Buckner farkasordítóan nagy hibájáról! A 10. inningben az egyes bázisnál átcsúszott a labda a két lába között miután nem tudta megfogni a labdát, amit a Mets köszönt szépen és pontra váltott, amivel véget is ért a találkozó: Queens-i sikerrel. Később sokat elemezték még különféle szakértők a helyzetet, aztán a képekből kiderült, hogy Buckner Cubs ütőkesztyűt viselt a kesztyűje alatt.

2003 - A Steve Bartman Story

Gyanítom, hogy minden átkozott pillanat közül a 2003-as NLCS búcsú a legemlékezetesebb. Mindenki nagyon akarta azt a nagydöntőt: játékosok, szurkolók, mindenki... A drukkerek extázisban voltak, hiszen ott lebegett a levegőben a World Series közelsége. A hatodik meccsen 3-2-es vezetéssel nézett farkasszemet a Cubs a Marlins-szal. A nyolcadik inningben 3-0 volt az állás a Chicago-nak, amikor 1 outnál a Miami kettese egy foult ütött, a labda pedig oldalra, a nézők felé repült. Moisés Alou futott érte, hogy meglegyen az inning második outja és már csak négy legyen hátra. Azonban a nézők zavarták, többen is igyekeztek megszerezni maguknak a labdát, ami végül Steve Bartman kezében landolt. A dominó effektus első borulása elindult. A csapat összeomlott és a játékrész hátralévő részében 8 pontot kaptak be, amivel aztán el is dőlt a mérkőzés. A következő este pedig a Florida-i csapat búcsúztatta a Chicago-it. A hatodik meccsen Bartman-t a security tagjai rejtették el a közönség elől, hogy ne eshessen baja, sőt később ők is szállították haza. Steve volt ekkor Chicago közellensége. Mindenki őt okolta, pedig ha megnézzük a felvételeket akkor nem csak ő nyúlt a labdáért. Egy srác aki a helyszínen nézi a meccset és közben még hallgatja is a rádióközvetítést az mi ha nem a csapat egyik legnagyobb és leglelkesebb szurkolója!? Ezt a srácot utálta akkor egész Chicago! A biztonságiak később azt mesélték, hogy Bartman nagyon összetört és nagyon csendes volt. Később a játékosok is úgy nyilatkoztak, hogy ez bizony az ő saruk, csak Bartman esete jó ürügy volt, hiszen nem kellett keresni kifogást, az élet tálcán nyújtotta azt.

Érdekesség, hogy 2003 a kínai naptár szerint pont a kecske éve volt.

Az ESPN 30 for 30 Steve Bartman-ről és a mérkőzésről szóló dokumentumfilmje megtekinthető a csatorna weboldalán: http://www.espn.com/video/clip?id=13883887

Murphy törvénye:

- 2015-ben miután búcsúztatták a Wild Card-on a Pirates, majd az NLDS-ben a Cardinals csapatait, már csak a Mets állt az útjában a Cubs World Series álmainak. Azonban az NLCS-ben egy "bizonyos" Daniel Murphy 4 hazafutást is vágott a széria során, amik elengedhetetlenek voltak ahhoz, hogy a Mets kisöpörje a Chicago-i fiúkat a rájátszásból.

- 2015-ben Daniel Murphy lett az NLCS MVP. .529-cel és 4 HR-nal zárt.

- 2016 előtt az utolsó Cubs tulajt aki láthatta World Series-t nyerni a csapatot 1908-ban Charles Murphy-nek hívták.

- Sam Sianis kecskéjét Murphy-nek hívták.

- Az 1969-es Mets GM-et Johnny Murphy-nek és a bemondójukat pedig Bob Murphy-nek hívták.

- Az 1984-es NLCS helyszíne a Jack Murphy Stadium volt.

Nem csak maga Sianis, hanem a vezetőség is megpróbálta leszedni az átkot a csapatról. Lássuk a legérdekesebbeket:

Sianis halála után Sam, az unokaöccse többször is vendégeskedett a Wrigley Field-en. A csapat annyira komolyan vette a meghívást, hogy limuzinnal és vörös szőnyeggel is készült a Taverna új tulajdonosának és komplett műsort szentelt annak, hogy az átok lekerüljön. Sam Sianis a kecskéjével járhatta be a pályát és igazi VIP fogadtatásban részesült stadionon kívül és belül is.

2003-ban a Cubs szurkolók egy csoportja egy kecskével próbáltak meg bejutni a Houston elleni találkozóra a Minute Maid Park-ba. Miután nem sikerült a próbálkozásuk, kibontottak egy tekercset amiből egy verset olvastak fel és kijelentették, hogy az átok megfordult!

2004 február 26-án a Bartman féle labdát elektromos áramnak vetették alá, amiből nem maradt sok.

Bizarr próbálkozásokból sem volt hiány: Először 2007 október 3-án egy lemészárolt kecskét aggattak a Harry Caray szoborra, aztán ezt 2009-ben megismételték, viszont ezúttal "csak" egy levágott kecskefejjel. 2013-ban pedig magának a csapat tulajdonosának: Thomas S. Ricketts-nek címeztek egy fejet.

2008-ban egy görög ortodox pap próbált meg véget vetni az átoknak azzal, hogy szentelt vizet öntött a dugout és környékére, ám hiába.

2011 április 1-én (nem csak poénból) még egy társadalmi vállalkozás is elindult (nem csak) az átok megfékezésére. A Reverse The Curse nevű cég kecskéket adományoz a családoknak, illetve a kecskék sajttal és tejjel látják el a családokat, hogy segítsék őket a szegénységben. Végül a pedig kibővült a foglalkozási kör és már a világ gyermekeinek oktatásában és elhízás megfékezésében is segédkeznek.

2012 február 25: Cubs szurkolók egy csoportja akik magukat csak Crack the Curse-nak hívták elgyalogoltak a csapat tavaszi edzőtáborának helyszínétől (Mesa, Arizona) egészen a Wrigley Field-re. Arról nem találtam információt, hogy a legalább 23 napig tartó, 2740km-es túrán végül célba értek-e, de az biztos, hogy velük tartott egy kecske is, aki Wrigley névre hallgatott. Emellett a társaság célja az is volt, hogy útközben összegyűjtsön 100.000$-t a Fred Hutchinson Rákkutató Központ javára.

2015 szeptember 2-án egy több, mint 18 kg-s kecske került terítékre. Öt elvetemült fanatikus: Patrick Bertoletti, Tim Brown, Takeru Kobayashi, Kevin Strahle és Bob Shoudt egy 18kg-os kecskét fogyasztottak el 13 perc 22 másodperc alatt a Taco in Bag étteremben Chicago-ban.

2016 október 7-én egy a Wrigley Field közelében található vegetáriánus étkező a The Chicago Diner tulajdonosai összefogtak a Farm Sanctuary-val, hogy közösen fordítsák vissza Billy, a kecske átkát. Az állatvédelmi szervvel közös koncepciójuk az volt, hogy az étterem ablakaiba plakátokat helyeztek ki, amiken Peanut a kecse arra kéri a chicagóiakat, hogy ne egyenek húst és ezzel fordítsák meg az átkot.

Egy korszak és az átok vége

A 2016-os alapszakasz végén a Cubs 103-58-cal (.640) zárt. 1935 óta nem tudott száz győzelmes szezont futni a csapat, akkor 100-54-gyel (.649) zárták az évet. A 2016-os volt a legjobb szezonjuk 1910 után, amikor 104-50-nel (.675) tudták le az alapszakaszt és mindössze a hatodik 100 pluszos évük volt az 5 évvel ezelőtti. Mielőtt megnyerték volna a World Series-t, az NLCS-ben 5-0-ra semmizték le a Dodgers-t a hatodik meccsen, amivel Sianis halálának 46. évfordulóján, 71 év után hivatalosan is megszakították az átkot. A nagydöntő során aztán megtörtént a csoda, az amire már mindenki várt. Az ellenfél a Cleveland Indians volt a szurkolók pedig magát a történelmet élhették meg. Nem csak a helyszínen, de a televíziók előtt is. Mindenki dörzsölhette a tenyerét: The North Siders, The Wahoos és még a laikusok is. A két csapat pazar párharcot vívott és 7 meccsig húzta a döntést. Az Indians vezetett összetettben 3-1-re is, ám végül a Cubs megrázta és felhozta magát, majd megfordította a szériát és behúzta a World Series-t.

Fun Fact

A Cubs vezetősége nem volt feledékeny és gondolt Steve Bartman-re: Az egykori bűnbak kapott egy másolatot a bajnoki gyűrűből, amivel a csapat igyekezett feledtetni vele a nehéz éveket, valamint ezzel is jelezve, hogy még mindig a család része.

Utószó

Ha a Cubs-szal való kapcsolatomat nézzük, akkor az cseppet sem szokványos. Elég sokrétű és azt gondolom, hogy egyedi is. Kis túlzással amióta az eszemet tudom számomra a numero uno csapat mindig is a Green Bay Packers volt. Aztán a Yankees. Valahol kéz a kézben, valahol a Packers előbb, valahol pedig a Yankees. Mindezek után jogosan adódik a kérdés, hogy egy Green Bay-i csapat mellett hogyan férhet meg egy Chicago-i!? A Michigan tó parti városok lakói nem éppen szívlelik egymás csapatait köszönhetően a Bears és a Packers közti ŐSI rivalizálásnak. Ám ha mégis egy kalapba kerül a két város nekem köszönhetően akkor a következő indokok merülhetnek fel ennek a szokatlan együtt állásnak a magyarázatára:

Chicago Fire: a sorozat, amely a város tűzoltóiról szól és amelyen keresztül a néző a várost is megismerheti és annak jellegzetességeit: kétségkívül fontos láncszem volt a sorozat a „Bocsok” megkedvelésében, ahol egyébként az akkori (és jelenlegi) csapat két tagja is megjelent: Kris Bryant és Jake Arrieta.

Kris Bryant és a slepp: A 2015-ös majd a bajnokságot nyert 16-os csapat rostere számomra nagyon szimpatikus volt. Rengeteg tehetséges fiatal volt összegyúrva néhány öreg motorossal. Utóbbiak közül a mostani edző: David Ross nevét mindenképpen kiemelném catcher poszton, de az infielderek között 16-ban már ott volt az én egyik személyes kedvenc „öregem” is: Ben Zobrist. Aki C-n kívül minden is volt már karrierje során (még dobó is). De ott volt még Jake Arrieta is. A rutinos játékosok névsorából semmi esetre sem maradhat ki Jon Lester neve sem (DS! pedig ebben a pillanatba szórt rám minden létező átkot) akit bár cseppet sem neveznék kedvencemnek a Boston-i évek miatt, de az tagadhatatlan, hogy a Cubs sikereiben oroszlánrészt vállalt. A bajnoki szezonban 19-5-ös szezont futott és beállította karrierje legtöbb győzelmét hozó szezonjának számát. Lester ugyan még aktív, de ha számokat nézzük, akkor 2018-ban járta el utolsó táncát, hiszen akkor (még mindig kék színekben) 18-6-os szezont produkált. A fiatalok: Az akkor már több éve az MLB-ben csillogó, ám még mindig fiatalnak számító Aroldis Chapman, Adam Warren és Anthony Rizzo mellett olyan tehetségek voltak a csapatban, mint Kyle Schwarber, Javier Baez vagy éppen az a Kris Bryant is, aki pont akkoriban rúgta rá az ajtót a ligára.

Billy a kecske átka: Harmadik egyben utolsó és egyben egyik legfontosabb tényező az én Cubs fanatizmusomnak az nem más, mint az, amiről ez a cikk szólt: az átok mely összességében több, mint 100 évre megbélyegezte a csapatot és ami miatt talán a legszimpatikusabbá vált. A Cubs volt a liga lúzere, az örök vesztes, akit már mindenki szeretett volna győzni látni, hiszen rengeteg generáció nem tehette ezt meg 2016 előtt. Nem voltak olyan kérdések, hogy „Te ott voltál mikor a Cubs legutóbb World Series-t nyert!?” Az élők közül soha senki nem látta ahogy felemelik a serleget.

Rengeteg film, sorozat, cikk és egyéb médium foglalkozott már a történettel, magyarul azonban maximum filmekben találkozhattál a saga-val és ott sem egészében. Ki ne emlékezne a kultikus Vissza a Jövőbe trilógia második részére ahol Marty a jövőben meglepődve látja, hogy a Cubs nyerte a bajnokságot a Miami ellen!?

Bízom benne, hogy ez a cikk hiánypótló lett és mindenki jól szórakozott miközben olvasta. Hamarosan újabb írással jelentkezem, addig is olvasgassátok a korábbiakat és hallgassátok vissza a podcast eddigi epizódjait, ha pedig még nem tettétek meg, iratkozzatok fel Spotify-on, Apple Podcasts-en vagy Google Podcasts-en a csatornánkra.