A fantasy bajnokságok története (1. rész)

2021. június 10. - tm.mike

Bevezetés

Amikor rászántam magam arra, hogy blogot indítok, akkor tudtam azt, hogy az első témáim egyike mindenképpen a fantasy sportokról fog szólni. Egyszerűen magával ragad az amennyire az amerikaiak szeretik hétről hétre számolgatni, hogy a saját maguk által összeállított és menedzselt csapatok miként tudnának jobban teljesíteni. Lenyűgöz ez a fajta rajongás, amit ennek a versengésnek a miliője ad. Fogadjátok sok szeretettel a történelem egy darabkáját a két részből álló saga első részében.

Tudjuk azt, hogy odaát minden a statisztikákról szól és hogy az amerikaiaknak mindenre van egy „kimatekolt” számuk. Ha nagyon leakarnám egyszerűsíteni a fantasy sportokat, akkor azt mondanám, hogy ez az a hely, ahol a sport találkozik a statisztikákkal. Játék a valódi játékosok teljesítményével, számaival.

Az Egyesült Államokban ennek már hatalmas kultusza van: állnak össze céges ligák, indulnak bajnokságok baráti társaságok között, a diákok pedig osztálytársaikkal, iskoláikkal alkotnak egy-egy (vagy több) bajnokságot, de rengetegszer országszerte és világszerte is itt találkoznak az igazi fanatikusok és ismeretlenül állnak össze egy ligává. A szervezők és résztvevők sokszor dobnak össze ajándékokat a nyerteseknek: legtöbbször stílusosan a valódi ligák serlegeinek kicsinyített mását, de akad azért egy-egy kiemelkedő nyeremény is: az utazáson át a meccsbelépőkig minden. Ha van egy szponzor, vagy nagy nevű szervező akkor természetesen ebben is ott van az üzleti lehetőség.

Szerencsére ez a fajta játék már idehaza is kezd egyre nagyobb teret nyerni és országosan verbuválódnak össze ligák a szurkolók részvételeivel. Mivel ez is egy online tér, így nem követeli meg az országhatárokat. Természetesen bárki részt vehet egy amerikai, angol, japán vagy akár dél-amerikai ligában is, ha talál kiadó helyet. A magyar térhódítás inkább a közös anyanyelv miatt fontos, illetve az időeltolódás végett. Hiszen még is csak egyszerűbb időeltolódás nélkül draftolni és készülni a mérkőzésekre, szériákra vagy nyélbe ütni egy-egy játékos cserét.

Korai évek

Ha a fantasy sportok (avagy "rotisserie sport" vagy "roto") gyökereit keressük, akkor egészen az 50-es évekig kell visszamennünk az időben. Röviddel a II. Világháború után egy Oakland-i üzletember, és az Oakland Raiders résztulajdonosa, egy bizonyos Wilfred Winkenbach fejéből pattant ki ugyanis a ma ismert formátum korai elődje. A Winkenbach által kitalált játék egy fantasy golf volt. A lebonyolítása pofon egyszerű volt: minden résztvevő választott egy profi játékosokból álló csapatot magának, a bajnokságban pedig az nyert, akinek a legalacsonyabb volt az összesített ütőátlaga, azaz a játékosaiknak a legkevesebb ütésszámból, a legtöbb pontot sikerült elérnie. A Fantasy Golf tehát nem volt egy túlságosan összetett, komplikált vagy bonyolult dolog. Minden résztvevő csak a saját játékosaival és annak számaival foglalkozott. Az egyszerűség ellenére azonban nem aratott széleskörben sikert, így aztán nem is csináltak belőle nagy üzletet és nem lett „néphobbi.”

Wilfred Winkenbach

Szintén Winkenbach nevéhez fűződik az első ismert fantasy football is, hiszen 1962-ben ő hozta létre az első ligát, Greater Oakland Professional Pigskin Prognosticators League (GOPPPL) néven, nyolc résztvevő csapattal. A draft rendszer viszont csak 1 évvel később köszöntött be. Érdekesség, hogy a legelső résztvevő, aki nevet választott magának a fantasy börzén az Oakland Raiders egykori irányítója: George Blanda volt. Ő az NFL történetének valaha volt legidősebben pályára lépő játékosa. 48 évesen vonult vissza 1976 augusztusában, 26 szezonnal a háta mögött.

Irány a Harvard!

A Harvard Egyetem joggal a világ legnépszerűbb és egyik legnívósabb egyeteme. Rengeteg nagy koponya indult innen, rengeteg briliáns elme tanított is itt. Viszont amit sokan nem tudnak az az, hogy a Harvard-hoz köthető a Fantasy Baseball elindulása is. Az intézmény szociológusa William Gamson 1960-ban indította el baseball szemináriumát, ahol a kollégák alkothattak baseball játékosokból rostereket és a végső tabella aszerint alakult, hogy ki hogyan gyűjtögette össze a pontjait ütőátlagban, RBI-ban, ERA-ben és győzelmekben. Gamson később tovább vitte az ötletét a Michigan Egyetemre is, ahol a professzorokkal játszották a játékot. Ugyanezekben az időkben a Glassboro State College-on is alakult egy hasonló liga, ahol 1976-ban tartották meg első draftot.

Ezek a formátumok ugyan még nem valós idejű lebonyolításúak voltak, azonban az ötlet és a népszerűség terjedt. Az egyetemistáknak tetszett ez az újvonalas kezdeményezés.

Erős 80-as évek

Az eddig igazából név nélküli „statisztikai baseball játék” 1980-ban titulusra lelt. A korábban a Michigan Egyetemen tanuló újságíró-és szerkesztő Daniel Okrent, Bob Sklar American Studies szemináriumán ismerte meg a roto világát professzorától. Okrent és barátai jellemzően a La Rotisserie Francaise nevű étteremben találkoztak és játszottak, amivel hamar el is dőlt, hogy Rotisserie League lesz a fantasy baseball neve.

A ma is jelenlévő igazi újítások az étterem éveihez köthetők. A „tulajdonosoknak” ugyanis az aktív MLB játékosok közül kellett csapatokat kreálniuk, majd a kezdődő szezon során a statisztikáikat kellett végig lekövetniük és a pontszámaik ezek alapján alakultak ki. Így tehát az egész többé már nem egy szimulált, ismert adatokon alapuló dolog volt, hanem egy naprakészséget megkövetelő menedzseléssé vált, ahol előre jelzéseket kellett tenni az egyes játékosok sérülésére, formájára, játék idejére, várható teljesítményére. A játék ilyesfajta újításával minden fantasy tulajdonos kicsit a valódi GM-ek és edzők cipőjébe léphetett.

Mivel Daniel Okrent a média része volt, gyorsan csatlakoztak hozzá újságírók, de főként sportújságírók, akiken keresztül még rengetegen bekapcsolódtak ebbe az úttörő és egyedi világba. Az igazi média robbanást a 1981-es MLB sztrájk jelentette. Közel két hónapon át nem tartottak ekkor mérkőzéseket az MLB-ben, így az újságíróknak más témák után kellett néznie, a Rotisserie League pedig nagyon jó alapja volt ennek. Sorra születtek róla a rovatok az újságok hasábjain. 1980 július 8-én a New York Times cikke aztán kirobbantotta média tsunamit. Az újság „What George Steinbrenner is to the American League, Lee Eisenberg is to the Rotisseries League” című írása hamar nagy visszhangot kapott, minek következtében gyorsan téma lett a CBS-en a roto. Egy évvel később egy újabb fontos cikk jelent meg, ezúttal az Inside Sports-ban, egyenesen Dan Okrent tollából. A „The Year George Foster Wasn't Worth $36.” nevezetű esszé tartalmazta először a játék szabályait. 1982-ben a Ballantine adta ki az első széleskörben elérhető Bill James féle Abstract könyvet, amely tovább növelte a fantasy baseball iránti érdeklődést. James ugyan nem volt fantasy-játékos, ám a fantasy baseball után érdeklődök miatt nagy eladásokat produkált. A rajongók gyakran használták az Abstract-ban olvasott eszközöket és elemzéseket csapatuk fejlesztésére. Nem kellett már sokat várni arra sem, hogy kijöjjön az első hivatalos szabálykönyv. Ezt az alapítók 1984-ben publikálták.

1988-ban a USA Today becslése szerint már több ezer bajnokság létezett az Egyesült Államokban, amiket jellemzően 8-12 játékos alkotott. A hódítás nem állt meg az MLB-nél és folytatta útját az NFL-ig, ahol ekkoriban kezdett igazán népszerű lenni ez az egész.

A következő részben jönnek a 90-es évek, jön az internet okozta ősrobbanás, majd szépen lassan elérkezünk napjainkba is.