Lou Gehrig Day a New York Yankees Hungary podcestjében!
Amikor megtudtuk, hogy az MLB Lou Gehrig tiszteletére egy teljes napot szentel június 2-án az idei szezontól kezdődően, akkor tudtuk, hogy az azt megelőző epizódban mi is Lou Gehrig napot tartunk.
Gehrig számomra a jók legjobbika. Mint ember és mint profi játékos. Olyan emberek játékát csodálhattam már meg és rajonghattam értük vakon (ha csak felvételről is), mint Paul O’Neill, Mariano Rivera, Derek Jeter, Jorge Posada, Thurman Munson, Roger Maris, Mickey Mantle. Csak pár név a listáról, ami még nagyon-nagyon hosszú, csak a felsorolás kitudna tenni több oldalt.
A lista élén szerepelne többek között Babe Ruth is. Akinek nagysága vitathatatlan és joggal nevezzük őt a történelem legjobbjának. Azonban, ha visszatekerünk a 20-as és 30-as évekbe akkor rengetegszer találkozunk olyan hivatkozást, hogy “Ruth és Gehrig”. Őket már csak így emlegették. Két hatalmas ikon, egy korszakban, egy ligában, sőt, egy csapatban.
Jóbarátok voltak mégis nagyon különbözőek. Míg Babe a kicsapongó, bordélyházba járó, médiában folyamatosan jelenlévő jelenség volt, addig Lou volt a jófiú. Kerülte a médiafigyelmet. Persze eredményei miatt ez szinte lehetetlen volt, de ennek ellenére nem kereste a felhajtást, ő mindig is eminens volt. Példamutató életet élt. Egy kitűnő ember volt!
Legenda, példakép, EMBER.
Nehéz nekem róla beszélnem, mert ha létezik őszinte és fájdalmas sajnálat, akkor én azt az ő irányába mindenképpen érzem. Nem ezt érdemelte volna, nem érdemelte meg az ALS-t. Nem ilyen rövid életet érdemelt.
Nagyságát jól mutatja, hogy betegsége és fájdalmai ellenére még visszavonulásakor (2 évvel halála előtt) adott beszédében is azt tudta mondani, hogy ő a világ legszerencsésebb embere! Hiszen azt a sportot űzhette, amit imád és mindezt a New York Yankees színeiben.
Amikor a vasárnap este felvett adást vágtam és szerkesztettem, akkor tudtam azt, hogy a Lou Gehrig iránt érzett tiszteletemet és rajongásomat mind-mind bele kell vinnem és meg kell jelenítenem azt valamilyen formában. Nem túlzásba víve, de ízlésesen. Éppen ezért mind a hang verzióban, mind pedig a YouTube verzióban is jelennek meg extrák Lou kapcsán. Érdemes végig hallgatni és nézni.
Rest in Peace Captain!
